“romániáé (akiket szarrá vertünk, és csak akkor léptek be a háborúba újra, amikorra már vesztettünk) lett Partium, Bánát és Erdély.”
http://hu.wikipedia.org/wiki/Rom%C3%A1n_front_(els%C5%91_vil%C3%A1gh%C3%A1bor%C3%BA)
1. Nem mi vertük “szarrá” a románokat, hanem: “A román támadás (1916.aug.27) után, válaszlépésként augusztus 28-án Németország, 29-én Törökország, és szeptember 1-jén pedig Bulgária hadat üzent Romániának, az utóbbi pedig még aznap megtámadta Dobrudzsában a románokat, akik képtelenek voltak ellenállni a bolgár támadásnak. Időközben megkezdődött a német és osztrák–magyar csapatok Erdélybe szállítása. A román csapatok erejéből még annyira futotta, hogy elfoglalták Lupényt, Vulkánt és Petrozsényt – az utóbbit egy bányász-zászlóalj védelmezte, mely az utolsó szál emberig elesett a harcokban – szeptember 8-án azonban a román hadvezetés azt az utasítást adta, hogy a csapatok tartsák az elért vonalakat és minden nélkülözhető erőt küldjenek Dobrudzsába. Mielőtt azonban erre sor került volna, megkezdődött az egyesült német-osztrák–magyar csapatok erdélyi ellentámadása. A német-osztrák–magyar sereg élére Erich von Falkenhayn tábornokot nevezték ki, aki szeptember elején megindította az ellentámadást…”.
2. A Bánát helyett, ami a bánáti svábok szóhasználata, a magyar Bánság a helyes.
megj.: “1927-ben a Hadtörténelmi Levéltár munkatársai megpróbálták felbecsülni Nagy-Magyarország emberveszteségét. E szerint a számadatok a következőképpen alakultak: az 5,5 millió hadköteles személyből 3 581 ezer katona vonult be. Ebből 524 ezer épségben hazatért, 833 ezer fogságba esett. 1 492 000 katona sebesült meg és 530 965 személy halt hősi halált. A háború végén 15 hadosztály maradt harcképes, melyeket Károlyiék szélnek eresztettek…”